4.rész

Sziasztok.:s
Bocsánat, hogy nem nagyon hoztam részt de a suli meg minden más közbeszólt...De most itt ülök az ágyamon, laptoppal az ölemben, szobám ajtaját bezártam...semmi és senki nem zavarhat:D
Ami a komikat illeti, eddig úgy volt hogy 5 komi, és jön új rész...Nos, nem szeretnék senkit kötelezni a komizásra, ha tetszik akkor megírjátok, ha nem akkor vagy megírjátok (nem harapok) vagy nem.Én ígyis-úgyis hozni fogom a részeket, csak nem sűrűn mert net elvonásom van a suli miatt:) Valószínűleg minden Szombaton hozok részt:)
Nem is húzom tovább az időtöket, jó olvasást!:D
Réka xx

-Hannah!-kiabált anyu.Ijedten rezzentem össze, a hangja visszahozott a valóságba.Teljesen bele voltam merülve a gondolataimba.Felültem, majd lemásztam az ágyról és lementem a nappaliba.Nem csak anyu volt ott, hanem a fiúk is...
-Hannah. A fiúk most mennek, gondoltam szeretnél tőlük elköszönni.-nézett mélyen a szemembe anya.Felhúztam a fél szemöldököm és rámeredtem az ajtó előtt várakozó társaságra.
-Sziasztok.-mondtam tömören, és már kész voltam megfordulni amikor egy aranyos magas hangot hallottam meg.
-Ennyi?-nézett rám Louis.Anyu időközben elment valahova, gondolom a szobájába de nem vagyok benne biztos.Aha!Direkt hagyott itt egyedül.
-Mi mást vártatok?Hogy majd a nyakatokba ugorjak egy nap után, úgy hogy amúgy az elmúlt 2 évben nem is kerestetek?-ültem le a kanapéra, és karba tettem a kezemet.Szórakozottan figyeltem a reakciókat.Zayn a földet pásztázta, míg Niall a kezével játszott.Louis az ablakon kémlelt kifelé, Liam mintha próbált volna valamit mondani, Harry meg nézett.Egyenesen a szemembe.Elkaptam a fejem, nem voltam képes tartani a szemkontaktust.
-Figyelj Han...-kezdett bele Niall, de nem voltam hajlandó végighallgatni, így közbevágtam.
-Nem figyelek, oké?!Nekem ne magyarázkodjatok...Egyszerűen nem akartátok velem tartani a kapcsolatot.Ha erről van szó, jobb ha egyenesen megmondjátok.-álltam fel dühösen. Liam hozzám sétált, és a kezét a vállamra téve átkarolt.
-Ne mondj hülyeségeket Hannah.Mi mindig gondoltunk rád.
-Aha.2 évig gondoltatok rám, majd egy buli miatt találkoztatok velem.Hát, köszönöm.Sokat jelent...-ráztam a fejem megsemmisülten és szomorúan.Én tényleg nagyon sokat gondoltam rájuk, mindennap vártam a hívásukat...Aztán jött apa balesete, és ami addig fontos volt, feladtam.Azóta nem vagyok képes "hinni".Louis előrelépett és megszólalt.
-Figyelj, mi igenis sokat gondoltunk rád!Sokszor beszéltük, hogy el kéne jönni hozzád meglátogatni, vagy akár te is jöhetnél hozzánk.De a turnék, meg minden...És nem akartuk hogy te is részese legyél, mert ez nem csak szórakozásból áll.Gondolj bele, Eleanort mennyien utálják, mert a barátnőm.Az ÉN barátnőm.Te mindannyiunknak nagyon jó barátja vagy. -lehet hogy csak hallucinálok, de a "barát" szónál mintha Harry-re nézett volna.- Sok utálkozást kaptál volna, mi csak meg akartunk védeni.
Miután befejezte a beszédét, halkan meredtem magam elé.Volt valami abban, amit mondott.Hogy csak védeni akartak...De egy telefonhívást nem feltétlenül kell megtudniuk a rajongóknak.Vagy akár egy üzenetet...Nekem elég lett volna ennyi.De ehelyett a TV-ben meg az újságokban, de leginkább az interneten olvastam azokat a kicsit sem érdekes híreket, hogy ma milyen zokni volt Zayn-en...Volt igazság abban amit mondott, de nem az egész, és ennek hangot is adtam.
-És egy üzenet?Az olyan sokba került volna?Vagy egy telefonhívás?Bármi, amiből megtudhattam volna hogy mi van veletek?Ti nem tudjátok milyen érzés az, amikor valakik elhagy téged, aki eddig szerves része volt az életednek...
-Oh, dehogyisnem.-szólalt meg Harry. Rá néztem, és tudtam mire gondol.Sokan örülnének ha olyan dologban lett volna részük Harryvel mint nekem.De én inkább visszaforgattam volna az időt, és "megnemtörténté" tettem volna.
-Könnyebb volt ez így, minthogy egy telefonon keresztül hallgassunk. Nekünk, és neked is nehéz lett volna, egy üzenettel meg még inkább.-Ült le Liam. Remek, minden kétségemet megcáfolták.De én nem voltam hajlandó megbocsátani.Még nem.
-Nem menni akartatok, amúgy?-kezdtem el zavaromban piszkálni a kezem.
-Még pár napig Londonban maradunk...-mosolyodott el Zayn.
-Az jó.-minél előbb meg akartam tőlük szabadulni.Ilyenkor gondolkodom el azon, hogy normális vagyok-e.Más korombeli már rég magához ragasztotta volna a fiúkat, vagy megkötözte volna őket de én nem...Nem, dehogy.Én inkább meg akarok szabadulni tőlük.Talán jobb lenne egy orvoshoz mennem.
-Na húzzál fel átöltözni, mert ma egész nap velünk leszel.-jelentette ki Lou mosolyogva, és konkrétan fellökdösött a lépcső első fokára, majd a kezével mutatta, hogy siessek.
Fent kiválasztottam egy világos pólót, egy rövid farmer sortot és a kék Converse-m.Lementem, a fiúk már indulásra készen vártak. Hirtelen megtorpantam.
-De...Anya azt mondta, nekem szobafogságom van.-csaptam a homlokomra.Liam megállás nélkül mosolygott, el sem tudtam képzelni neki ebben mi olyan nagy öröm.
-Elkértünk.-tolt ki az ajtón.
-Hova megyünk?-kérdeztem, amikor beszálltunk egy nagy fekete kocsiba.
-Mindenfelé.Régen jártunk már itt...-válaszolt Harry.
Miközben utaztunk, a fiúk megállás nélkül röhögtettek, olyan sztorikat meséltek, és úgy hogy szinte már olyan volt mintha jelen lettem volna.Elképesztően sokat nevettem de néha fájt is a tudat, hogy ennyi ideig kimaradtam az életükből.Nagyon sok történetük volt, a koncertekről meg mindenről.Hogy Niall miket csinál, mennyit eszik, hogy Louis mindig megröhögtet mindenkit, és hogy Liam képes volt lehúzni az egyik koncerten Harry farmerét...Itt az egész csapat, még a sofőr is felnevetett.