3.Rész

-A fenébe.-nyújtottam ki a kezem, és tapogatózva próbáltam meg keresni az éjjeli szekrényemen az ébresztő órámat.Hétfő van, de nincs iskola...Szóval akkor minek is van bekapcsolva?Remek.
Lassan kinyitottam a szemeimet.Az ablakomon bevilágított a fény, ezzel az egész szoba sokkal barátságosabbnak tűnt.Bambán néztem ki a fejemből, majd valami beugrott a tegnappal kapcsolatban.Nem csak hogy elszöktem egy buliba, embereket is hoztam haza magammal.És hogy kiket...Ahh, hogy lehetek ekkora barom?!
Teljesen feladtam, hogy visszaaludjak így kelletlenül bár, de fél nyolckor felkeltem és a fürdő felé vettem az irányt.Érdekes, más 17 éves már kiugrott volna a csukott ablakon izgalmában, hogy a One Direction alszik a házukban....De én pont nem.Túl régóta ismerem őket ahhoz, hogy sikongatni kezdjek ha meglátom őket.
Lezuhanyoztam, kerestem tiszta ruhát és minden imát magamban mondva mentem le anyuhoz, aki úgy tűnt már nagyon várt engem.Kávéval a kezében ült az étkező asztalnál, előtte egy nagy tálon szendvicsek voltak.Biztos, hogy Sarah-nak és a fiúknak csinálta.Persze engem hagy éhezni.
-Jó reggelt.-ültem le vele szembe.Tudtam, hogy beszélni akar velem, kár lett volna azzal próbálkozni, hogy "kerülöm".Csak rosszabbul jártam volna, ha a többiek előtt oszt ki.
10 teljes percig ültünk néma csendben.Ő a kávéját iszogatta, én meg csak hallgattam és piszkáltam az ujjaimat.Ha már mindenképp beszélnünk kell, legalább ő kezdje.Mintha olvasott volna a gondolataimban, hirtelen kitört.
-Mégis mit képzelsz magadról?Kiszöksz, majd egy csapat fiúval jössz haza?Hova lett a régi aranyos lányom, és ki ez a...kezelhetetlen gyerek?!-nem kellene semmit mondanom.Tudom hogy nem, mert azzal csak idegesítem.Be kell fognom...Csak hogy nekem az sosem megy.
-Oh, tegnap este még úgy odavoltál értük...-jegyeztem meg csípősen a mondata egyik részénél leakadva.
-Régen találkoztam velük, szívesen látom őket.De nem az éjszaka kellős közepén!Hannah, néha igazán gondolkodhatnál.De azért az némileg javít a helyzeteden, hogy miattuk szöktél ki...-emelte fel újra a poharát, és láttam a kis mosolyt az arcán.Nem haragszik!Remek, akkor nem annyira rossz a helyzet, ezt még túlélem.
-Micsoda...?-Mi az hogy "miattuk szöktem ki"?Azt se tudtam, hogy itt vannak.
-Niall és Harry mesélte...hogy tegnap felhívtak téged, hogy itt vannak te meg kimentél hozzájuk.De kincsem...jobb ha a fiú fut utánad.-nézett rám kötekedően.Oké.Mi van?Mi az hogy felhívtak?Nem is...2 éve soha nem hívtak fel.És én futok utánuk?Na persze, ha nem szólnak rám talán észre sem veszem őket.
-Ahhhha...-bólogattam kicsit sem meggyőzötten és felálltam.Már éppen indultam volna fel a lépcsőn, amikor anyu utánam szólt.
-Hannah!A kiszökés, kiszökés.Hiába van rá elfogadható okod, megtetted.Szobafogság.-lapozta fel a napilapját, és legyintett az egyik kezével hogy "mehetek".Dühösen sétáltam fel a lépcsőn, ahogy általában szoktam.Besiettem a szobámba, és senkivel sem törődve becsaptam az ajtóm.Hagy keljen fel rá mindenki.Kit érdekel?Majd visszaalszanak.
Eldőltem az ágyamon, és tehetetlenségemben megfogtam az egyik párnám, majd a falnak csaptam.Ilyen az én életem...Jön 5 gyerek , felforgat mindent...Bárcsak maradtak volna ott, ahol eddig voltak.Senki sem kérte, hogy idejöjjenek.
Felültem, és körbenéztem.Szobafogság...Laptopom az nincs, anyu elvette az előző büntimnél.Telefonom a húgomnál, aki egész éjszaka azon játszott.Semmi elfoglaltságom sincs...A kőkorszakban éreztem magam, amikor megakadt a szemem a polc egy jól eldugott sarkában egy könyv gerincén.Elolvastam a címét, és elmosolyodtam.Régen annyira szerettem ezt a könyvet.Régen minden annyira más volt...
Ismét ledőltem az ágyamra, de most sokkal nyugodtabban mint előzőleg.Felnyitottam a könyvet, és elkezdtem olvasni.Teljesen belemerültem...
10 perccel később hallottam csak meg a szobám ajtajának nyitódását.Gondoltam biztos anya az, akar még valami büntetést adni ezért csendben vártam.De a megszokott magas vékony hang helyett, egy igen mély rekedt hang szólalt meg.
-Még mindig nem olvastad ki?
Csodálkozva néztem fel, és szembetaláltam magam Harryvel, aki eléggé közel hajolva tanulmányozta a könyvet.Összecsuktam, és leraktam az ágyra de továbbra is csak feküdtem.
-Újrakezdtem.-jelentettem ki, és megláttam Harry mögött Liam, Louis, Niall, és Zayn vigyorgó arcát.
-Mi más dolguk is lenne a kislányoknak...-húzta ki magát Harry, és nagyon büszke volt a beszólására amit amúgy Louis egy röhögéssel díjazott.Könyökömre támaszkodva felültem.
-Tudod Harry, 15 éves korom óta nem vagyok "kislány", de ezt nyilván te értheted a legjobban.-szóltam oda csípősen.Na jó, talán túl csípősen.Egy ideig farkas szemet néztünk, majd bólintott egy aprót és kiment.Hallottam ahogy a lépcsőn lefelé veszi a fokokat.A fiúk zavartan kapkodták ide-oda a fejüket, nem tudták mit tegyenek, ez számukra nagyon kínos volt de biztos vagyok benne hogy tudtak mindenről.
-Menjetek csak...-legyintettem.Megkönnyebbülve bólogattak, majd kimentek maguk után behajtva az ajtót.
Visszadőltem, és a kezembe vettem a könyvemet, majd ismét fellapoztam.Nem érdekelt Harry.Nem érdekelhet...Nem.Próbáltam kiverni a fejemből, közben azon gondolkoztam hogy ha a reggel ilyen, milyen lesz a nap folytatása...?