1.Rész

-Nem!Nem érdekel, mit mondanak mások.Te az én lányom vagy, és nem mész sehova!Pont.-kiabált anyám.
Nos igen.Ez az én életem.17 éves vagyok, és el kéredzkedtem egy házibuliba.Persze anyám teljesen kiakadt, fogalma sincs mit akarok egy buliban.Hogy mit?Ismerkedni.Kissé bunkó viselkedésem miatt nem sok barátom van, inkább tartozom az iskola "szégyenei" közé...Ehhez persze hozzátartozik, hogy apám meghalt.2 éve hagyott el bennünket, egy autóbalesetben.Halála után több hónapig dühös voltam rá.Dühös, mert "én megmondtam".Megmondtam neki, hogy azon az éjszakán ne menjen el.Megmondtam neki, hogy ennek nem lesz jó vége, inkább intézze el másnap a munkaügyeit.De nem hallgatott rám.Ettől függetlenül még magamat hibáztattam, hogy miért nem voltam határozottabb vele.Persze ez már nem hozta vissza, így kénytelen voltam beletörődni a helyzetbe.Azóta teljesen megváltoztam.
-És megmondanád, hogy miért nem?Az isten szerelmére, 17 éves vagyok!Tökéletesen tudok vigyázni magamra, neked miért jobb az ha itthon ülök??-ordibáltam már én is, teljesen elvesztve az eszem.Anyu egy pillanatra elkerekedett szemekkel meredt rám, de hamar visszanyerte a "veszekedős" formáját.Igen, abban mindketten jók voltunk.
-Hogy miért?Pont azért, drága kislányom, mert 17 éves vagy!El sem tudod képzelni, mennyi veszély fenyeget.Este egyedül kószálni, majd valami koszos, büdös helyre bemenni, és leinni magad, hogy aztán valaki majd becsalogasson maga mellé...Mondd, ezt akarod?17 évesen egy gyereket?Hm?!-tette csípőre a kezét, és a kajáról már teljesen megfeledkezett.
-Ki a franc mondta, hogy le fogok bárkivel is feküdni?Anya, csak egy kicsit bízz már bennem!Azt hiszed, egy ribancot neveltél fel?-mondtam hihetetlenül.Erre a kiabálásra már a húgom sem bírt a szobájában maradni, így kíváncsian lejött.
-Mi van már megint?Miért nem tudtok nyugton maradni?-nézett felváltva ránk.Anyám dühös arckifejezése egyből elmúlt, amint a 14 éves szőkeségre pillantott.
-Semmi sincs, kicsim.Menj csak fel a szobádba, lassan kész a vacsora...
Sarah felhúzta a fél szemöldökét, majd vállat vont, és felvonult az emeletre.Anyu egy ideig utána nézett, majd ismét rám.
-Szép példát mutatsz.-köpte oda szemrehányóan.Mi van?
-Te vagy az anyja, mutass példát neki Te!-kaptam fel ezen is a vizet.Miért mindenért én vagyok a hibás?Ez így rohadtul nem fair.
-Van egy 3 évvel idősebb nővére erre a feladatra!Akkor miért is az anyjára nézne fel?
-Oké, hagyjuk ezt.Tehát.Miért nem bízol bennem?-tereltem vissza az eredeti témát.
-Szó sincs arról, hogy benned nem bízom.Én másokban nem bízom.-mondta ki halkan, de én mégis meghallottam.Nem igazán értettem ezzel mit akart mondani.
-Tudok vigyázni magamra.Nem kell aggódnod...-próbálkoztam, de a hirtelen jött gyenge pillanatából felébredve meredt rám.
-Nem.És most menj fel a szobádba.-utasított.Eléggé meglepett a nem várt reakciójával, de amint felfogtam a dolgokat, elöntött a düh.Idegesen dobbantottam a lábammal, majd a széket szinte arrébb hajítva trappoltam fel hangosan a lépcsőn.
 Levágtam magam az ágyra, és éreztem hogy nem bírom.Túl dühös voltam, az adrenalin nem hagyott nyugodni.Körbenéztem.A tekintetem megállapodott az ablakon.Odaléptem, és kitártam amennyire csak tudtam.*Pont kiférek.Aztán arra az ágra lépek, és már lent is vagyok.Nem ügy.*-gondoltam magamban, és elmosolyodtam.Az újonnan szerzett erőmtől, és lehetőségemtől boldogan mentem a gardróbom elé hogy kiválasszak valami ruhát.Fél óráig próbálgattam, végül megállapodtam egy fekete farmer-sortnál, egy sötét topnál, ami nem igazán takarta a hasam, és egy bőrdzsekinél.Felkaptam a fekete Converse-m, fogtam egy kis papírfecnit amire leírtam a ház címét, és -amilyen halkan csak tudtam- kimásztam az ablakon.
Már az utcában jártam, amikor le esett hogy anyám hamarosan kész a vacsorával, és tuti szól majd.Ha meg nem megyek le valószínű hogy ő megy fel.És nem talál majd sehol.Vállat vontam, jelen helyzetben nem érdekelt nagyon.
Nem volt nehéz megtalálni a "buli helyszínt".Nagy ház volt, medencével meg mindennel, és az utca végéből hallani lehetett a dübörgő basszust.Kissé elbizonytalanodtam, de nem álltam meg.Nem hagyhattam hogy a kétségeim legyőzzenek.Ez egy tökéletes alkalom, amit ki kell használnom.Ha már ideáig eljöttem, nem futamodhatok meg.Újabb magabiztossággal mentem az ajtóhoz, amit előttem már kitárt valaki.Megköszöntem, majd beléptem és szinte azonnal egy festett vörös hajú lány pattant mellém.
-Hannah!Örülök, hogy el tudtál jönni.-nevetgélt.Kathy volt a neve, jófej volt, de néha már eléggé idegesítő.
-Én is.-mosolyogtam vissza.Elment mellettünk egy pasi, elég helyes volt, mire Kathy közelebb hajolt hozzám, és suttogva beszélt.
-Ma este van itt 5 kifejezetten helyes srác.Már láttam őket, de oda sem merek menni hozzájuk...-mondta elpirultan.Megforgattam a szemeim.
-Ugyan mááár.Ezek csak fiúk.Mit kell tőlük ennyi félni?-tettem fel a költői kérdést.
-Ha meglátod, meg tudod.De siess, a végén valaki még lecsap rájuk.Gyanítom, hogy Lillian már kiszemelte őket.-Na igen, Lillian.A festett szőke "mindentmegkap" tipikus tinipicsa csaj.Mindenért oda van, ami egy kicsit is mozog és helyes.Sóhajtottam egyet.
-Nem érdekel.-jelentettem ki, és otthagyva elindultam a pult felé, ahol a piákat szolgálták ki.Modern ház.De még mindig nem jöttem rá, hogy kié...?
Már egy jó 10 perce ott álltam.Iszogattam, néztem a táncoló, vagy éppen csak simán beszélgető embereket.Néha-Néha egy ismerős arc megállt, váltottunk pár szót, majd tovább is mentek.Kezdtem kissé kellemetlenül érezni magam, leraktam a kis feles poharat, majd a szememmel Kathy-t kerestem, hogy elköszönhessek tőle.De nem találtam, így inkább hagytam, és elindultam kifelé.Illetve csak akartam.Valaki megfogta a csuklóm, és ijesztően közel rántott magához.Büdös alkohol szaga volt, és rettentően fájt a szorítása.Próbáltam magam kiszabadítani, de egyértelműen ő volt az erősebb.
-Na cica...Lazulj el.-csúszott le a keze a fenekemhez, mire kihasználva a szabad kezem, meglöktem úgy, hogy majdnem hátra esett.Futottam, ahogy csak tudtam, de őt meg az ital vezérelte, és hosszú lábaival hamar beért.Épphogy csak a ház odáig jutottam, ahol már nem sokan voltak.Így csak neki segítettem.Kétségbeesetten kapálóztam a kezei közt.
-Rohadt ribanc!-sziszegte, majd a falnak nyomott, és a nyakamhoz hajolt.Nem akartam hogy hozzám érjen.Kihasználva hogy eléggé illuminált állapotban volt, térdemet megemeltem.Szitkozódva nyúlt "magához", arckifejezéséből megállapítva fájt neki, hogy megrúgtam az érzékeny területen.Fel sem fogtam a helyzetet, fejemet vesztve rohanni kezdtem hazafelé.Amikor már nagyjából biztonságban éreztem magam, lassítottam a tempón, és kifulladva, az oldalamat fogva sétáltam.De ekkor egy mély hangot hallottam magam mögül.
-Hé Szépség.-szólított meg.Megfordultam, és szembe találtam magam a világ leggyönyörűbb zöld szempárjával.

Nem volt meg mára az 5 feliratkozó, de nem akartam húzni az agyatokat, így a kis szabadidőmben (ma van a szülinapom:$) felraktam nektek a részt.Remélem tetszett.:) 5 komment, és új rész!xx