Új blog!

Új blog a láthatáron! :D

KATTINTS IDE A BLOG MEGTEKINTÉSÉHEZ!

Iratkozzatok fel, komizzatok, és olvassátok!:))

Puszi.xx

6.Rész

Sziiasztok:DD
Mivel elég sok szabadidőm volt (haha, apu netelvonást adott...köszönöm.emiatt részleges depresszióba zuhantam, na mindegy.) ezért itt a következő rész!:D Sőt ha nagyon összeszedem magam, még telik a 7.részre is...:D
Az előző részhez nem jött komi:( Több, mint kétszázan nyitották meg, 24 feliratkozó van, de még sincs komment...?Én a rosszat is elfogadom, csak legyen valami visszajelzés!:)
Jó olvasást!Komizással jelezzétek, hogy itt jártatok!:3
                                                                                                                                                                  Réka xx

-Hmmmmmmmm.-nyöszörögtem, és az ép kezemmel kutattam a telefonom után ami megállás nélkül szólt.Végre sikerült elaludnom egy órára...
-Igen?-szóltam bele kissé talán hevesen.
-Hannah?Jól vagy?-kérdezte Louis sértetten, amiért leüvöltöttem a fejét.
-Igen...Bocs, csak most keltem...-néztem meg az órát.Háromnegyed 10 van.
-Mi van veled?Régen mindig te keltél a leghamarabb.-szinte láttam magam előtt, ahogy ráncolja a szemöldökét.
-Ja, régen.-vágtam rá.Egy pillanatig nem szólt semmit sem, majd sóhajtott egyet.
-Még mindig haragszol?-kérdezte bűntudattal a hangjában.
-Nem, dehogy...-sütöttem le a szemem.
-Akkor jó!-könnyebbült meg.-Ma is jössz?A fiúkkal egésznap itthon leszünk, filmezünk meg ilyenek...Tudod, mint régen.
Erre halkan elnevette magát.Biztosan azt hiszi hogy még mérges vagyok rájuk amiért itthagytak, de nem voltam az.Tulajdonképpen örültem, hogy újra itt vannak.Csak sajnos ez nem tart örökké, megint menniük kell majd ide-oda koncertezni...
Mikor felakartam támaszkodni az ágyamban, hirtelen fájdalom hasított a csuklómba.Totál elfelejtettem a "balesetemet", emiatt hangosan felkiáltottam fájdalmamban.
-Mi az? Han, minden oké?-aggodalmaskodott Louis, aki még mindig vonalban volt.
-Igen, csak...Mindegy...ömm...ma nem jó, bocsi.-kerestem kitérőket.Ekkor hallottam meg Zayn hangját.
-Ugyan már.Hétvége van, semmi dolgod sincs, csak lusta vagy átjönni.De érted mehetünk kocsival, tudod ez itt a 21. század...-cukkolt, mire elmosolyodtam.Ezek hülyék...De imádom őket.Viszont ilyen arccal, meg bekötött kézzel hogy mehetnék át?Még el is kell intéznem a "dolgom"...Lehetetlen, hogy így lássanak.
-De nem megy, bocs...Komolyan..-motyogtam halkan, de egy csepp meggyőzöttség sem volt a hangomban.Persze ezt "minden látok és mindit tudok" Liam észre is vette.Itt esett le, hogy nyilván ki vagyok hangosítva.
-Han.Tudjuk, hogy nincsen semmi dolgod.És mi tényleg nagyon szeretnénk bepótolni azt a pár évet...Hidd el.-mondta komolyan, mire egy hatalmas gombócot éreztem a torkomban és éreztem, hogy a szemem könnybe lábad.Miattam csinálják ezt...Hogy ne érezzem magam rosszul...Törődnek velem..
-Én...Oké, de lehetne délután?Nem kell értem jönni, majd elbuszozok.-törtem meg.
-Erre nem jár busz.-szólt bele Harry is.
-Akkor majd leszállok a legközelebbi megállóban, és sétálok.Sosem árt...-próbálkoztam.Még egy ideig vitatkoztunk, hogy mégis hogyan jutok el hozzájuk, végül én győzedelmeskedtem, és mehetek a busz-séta variációval, amit tényleg nem bántam.
Délben végre kikeltem az ágyamból, és a fürdőszobámba botorkáltam.Kissé féltem belenézni a tükörbe, nem akartam magam látni.De valahogy sikerült, így felnéztem.Na, amit láttam az nem volt valami szép látvány.Eddig sem valltam magam szépnek, ez van.De így...Ha ezt nem tünteti el egy halom smink, akkor nem tudom mit csinálok.Valószínűleg raktározok kaját, és soha többet nem lépek ki a szobámból, amíg el nem múlik.
Vettem egy mély lélegzetet, egy adag bátorságot, meg a sminkeimet, és egy csodára készültem.Ha nem is teljesen, legalább valamennyire el akartam tüntetni a bizonyítékot.
Fél óra után végeztem is, és meg voltam magammal elégedve.Most nem úgy néztem ki, mint akit félholtra vertek, hanem úgy, mint aki megfázott, vagy egy kicsit beütötte az arcát...Nem tökéletes, de jobb.Egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre, majd kimentem, felöltöztem, fogtam a "cuccot" meg a kis cetlit, és amilyen sunyin csak tudtam, kimentem a házból.Anyunak nem tudnám beadni, hogy csak elestem, és bevertem a csuklóm meg a fejem...Túlságosan ismer.
Miután "leadtam amit le kellett adnom" a buszmegálló felé vettem az irányt.

5.Rész

Sziasztok!:)
Bocsánat a több mint két hetes késés miatt, de sajnos csak így volt időm...Inkább nem részletezném, nem szívesen húzom az időt.:D
Itt a rész, hosszabb mint az előzőek, ezt vegyétek egyfajta "ajéndékként".De ez a rész nem olyan mint a többi.Egyrészt azért lett ilyen hosszú, hogy kárpotoljalak titeket, másrészt meg ebben beleláthattok a "kulisszák mögé", vagyis Hannah életébe.Hogy miken ment keresztül a srácok nélkül.Így könnyebb lesz majd a későbbiekben megérteni a dolgokat.:))
Jó olvasást!     
                                                                                                                                                   Réka:) xx


A nevemmel ellátott Starbuck pohárral ücsörögtem egy padon, és vártam hogy a fiúk megvegyék a szükséges kaja adagot ma estére.Úgy tervezték, hogy elnéznek a még mindig meg lévő One Direction házba, London külvárosában.Meghívtak, de nemet mondtam, bár Louis ezt nem igazán tudja felfogni, megállás nélkül hisztizik hogy menjek velük.De nekem komolyan semmi kedvem sincs telezabálni magam mindenféle fura kajával, meg addig inni amíg tudathasadásom nem lesz.Na és akkor még ne beszéljünk a Harry és köztem lévő enyhe feszültségtől...Nem, érezzék jól magukat együtt, nem kellek én oda.Ha eddig kibírták nélkülem, ne próbálják meg be etetni hogy ma este mindenképp kellek.
 Miközben a telefonommal játszottam, észrevettem hogy árnyék vetődik a kezemre.Kérdőn felnéztem, azt hittem végre visszaértek a fiúk, de nem.Hunyorítottam a nap miatt, de végül csak felismertem az arcot, és bár kedvem lett volna menekülni, nem tudtam.Elvigyorodott, amikor tudatosult benne hogy ráismertem, és leült mellém.
-Tudod, szivi, nem szép dolog szó nélkül ott hagyni minket.-kezdett bele mély "mindjártmegöllek" hangján.Ki nem álhattam ezt az alakot.
-Ma este meló van...-folytatta, mire megállt a szívem egy pillanatra.Régebben kicsit bele keveredtem ebbe-abba, de azt hittem már "lezártuk" ezt a korszakot.Legalábbis örültem volna neki.
-Már mondtam, hogy kiszállok.-vettem egy mély lélegzetet és próbáltam visszanyerni az önuralmam.
-Ez nem így megy.Nem te döntesz.-váltott át fenyegető stílusba.-Majd mi, a nagyok, eldöntjük mikor szállsz ki.Nem úgy van kislány, ahogy te akarod.
Fel akartam állni, de a csuklómnál fogva visszarángatott.Bár nagyon fájt, nem keltettünk nagyobb feltűnést.Körülöttünk a kisgyerekek rohangáltak, öregek sétáltattak kutyát...Itt nem bánthat.
-Eressz!-sziszegtem az összeszorított fogaim közül, és rángattam a kezem.Gonoszan elnevette magát.
-Nyugalom, baby.-vigyorodott el.
-Gondolom nem örülnétek, ha a rendőrség kapna egy kis segítséget innen-onnan...-Húztam elő az aduászomat.Vagyis szerintem aduászt.Sajnos nem volt az, először dühösen rám nézett majd újabb magabiztos tekintettel köpte a szavakat.
-Te is nyakig benne vagy.Ha egy szót is szólsz bárkinek, te is ott végzed ahol mi, ezt ne felejtsd el!-morogta halkan, éppen emiatt fenyegetően.Az órájára nézett, majd felállt.Ekkor láttam meg a háttérben Harryéket, akik összeráncolt szemöldökkel méregettek minket, és mintha gyorsabban közelítettek volna.Nyilván észrevette őket  az előttem ácsorgó tetovált hústorony is, mert visszafordult hozzám és halkan eltátogta a szavakat:
-Ma este.Ha nem jössz, búcsúzz el anyádtól.
Ezzel elsétált.
Enyhén remegtem a szavai hallatán.Nem tudtam elhinni...Egyáltalán honnan tudja, hogy lakok?Mondjuk, ez egy hülye kérdés.Ezer olyan ismerőse van, akik ezt egy pillanat alatt kikeresik.
-Ez meg ki volt?-ért hozzám Niall elsőként.Hirtelen visszatértem a valóságba, és a riadalmamat palástolva néztem rájuk.Nem szabad, hogy megtudják...
-Szerintem ez Harry volt a jövőből.-célozgatott Liam arra, hogy Harry egyre több mindent varrat magára.Hazz válaszul beleboxolt egyet Liam vállába, aki erre elnevette magát.
Már kezdett alábbhagyni a pánikom, nem akartam hogy észrevegyék, mennyire megijedtem.
-Most, hogy rájöttünk, ez nem Harry volt a jövőből...Elmondanád hogy ki volt?-nézett rám Zayn gyanakvóan.Gondolom fura neki, hogy ilyen benga állatokkal lát.Régebben sosem barátkoztam senkivel, aki egy kicsit is "ilyen".Mindig időben mentem haza, színötös tanuló voltam, mindenkinek szótfogadtam.Én voltam a "jókislány", míg el nem mentek a fiúk, és apa meg nem halt.Ott gyökerestől az ellentéte lettem a régi önmagamnak, és hogy őszinte legyek, nem is bánom.
-Nem fontos.-legyintettem.Már hogyne lenne fontos.De ha megtudják, ki volt ez és mit akar, valószínűleg rohannak a rendőrségre.Zayn pár pillanatig csendben meredt rám, majd bólintott.
-Na?Megyünk valamerre, vagy csak állunk?-ugráltam, elterelve a figyelmüket.Ragyogó mosolyt erőltettem magamra, és elindultam a parkban, a fiúk meg utánam jöttek.Egy idő után meghallottam a nevetésüket, és Louis hülyeségeit, ezért megkönnyebbültem.Legalább nem kérdezősködnek.
                                                                                                 -                                                      
-Naaaaa, Hannah.Maradj már.Légysziiiiii-ugrált körbe Louis, mire egy egyszerű mozdulattal mellkason böktem.Erre elvesztette az egyensúlyát, és a földön landolt.Jól kinevettem, majd a fogashoz sétáltam, és le emeltem a kabátomat.
-Bocs, de nem lehet.
-Miért is nem?Anyád szeret minket, biztosan elenged.-sétált le Harry a lépcsőn kissé kócos a hajjal.A fenébe, de jól néz ki.Oké, nyugi Hannah.El ne ájulj.
-Nem anya miatt megyek, hanem mert szeretnék!-dobbantottam egyet a lábammal, merthogy ne ők döntsék el, hogy mit akarok.Erre Niall szomorkás arccal fordult ki a konyhából.
-Már nem is szeretsz minket?-görbült le a szája, mire azonnal megsajnáltam.Bár magamnak is alig vallottam be, de eszméletlenül hiányoztak.És talán Niall hiányzott a legjobban.Igen, Harry-t szeretem, de akkor is.Niall mindig ott volt nekem, segített, felvidított, amikor pofátlan Harrynek egoista kitörése volt.Ha van "igaz barátom", kétségkívűl Niall az.
-Dehogyisnem, Nialler!-ugrottam a nyakába megerősítésképpen.Erre nevetve visszaölelt.
Legalább 4 percig lógtam a nyakában, majd szeretethiányom kielégítése után végre le tudott vakarni magáról.
-Mennem kell...-jelentettem be enyhe csalódással a hangomban.Talán, ha nem lennék megfenyegetve, maradtam volna.De így...
Liam megértően bólintott, majd felajánlotta hogy hazavisz.Elfogadtam, majd elköszöntem a többiektől, és kisétáltam az ajtón a kocsihoz.
-Hannah!!!Holnap hívuuuuunk!-kiabálta utánam Louis, mire elnevettem magam és intettem, hogy oké.
Fél óra alatt haza is dobott Liam, megköszöntem neki, majd kiszálltam.Megvártam amíg kihajt az utcánkból, hogy biztosan ne lásson.Ekkor ahelyett, hogy a házunkba mentem volna be, sarkon fordultam és a gondolataimba merülve célba vettem az egykori "törzshelyemet".
A klubban sokan voltak.Pár ismerős arc köszönt, én meg az emberek közt tolakodva mentem a bulizóhely hátsó részébe, a raktárakhoz.Megálltam egy nagy fekete "Főnök" felirattal elátott ajtó előtt, és mély levegőt véve bekopogtam.Kihallatszott egy "gyere!" kiabálás, mire benyitottam a nagyon sötét helyre, ahol cigiszag és füst uralkodott.Egy ideig mozdulatlanul álltam, hagytam hogy a tüdőm hozzászokjon a kevéske levegőhöz, a szemem meg a sötétséghez.
-Hannah!De jó téged újra látni.Már azt hittem, soha nem látlak viszont.De hála Craig-nek, aki észrevett téged a parkban.-nevetett jóízűen a nagy teletetovált ember, James.Ilyesztően nagy izmai voltak, fél kézzel lever bárkit.Nem hiába félnek tőle az emberek, de engem valahogy nem félemlített meg.Inkább undorodtam tőle.
-Hát, tessék, itt vagyok.Mit akarsz?-kérdeztem dühösen.James-t nem hatotta meg a minikitörésem, ráérősen szívta a ciggarettáját, és iszogatott az asztalon lévő kis feles pohárból.
-Nos, cica.Lenne egy-két elintézni valód...-mutatott a sarokban álló kis dobozra.Odaléptem, és belenéztem.Sejtettem....Drog.
-Nem.-hátráltam riadtan.Mégegyszer nem vesznek rá!Biztos, hogy nem fogom szállítgatni a "termékeiket".
-Hannah, mi nem ismerjük azt, hogy "Nem".Jobb, ha ezt tudod.Most pedig vedd fel az adagot kislány, itt a cím...-firkantotta le egy papírra az említett utca, és ház számát, ahova nekem elvileg el kéne mennem és átadni ezeket a szarokat.
-Egyszer megtettem, másodszor nem fogom!-tettem fel a kezemet védekező stílusban.James kezdett bedühödni, mert egy nagyot csapott az asztalra, ezután felállt, és közeledett felém.Fogalmam sem volt, merre mehetnék, csak hátráltam amíg a falnak nem ütköztem.Ekkor már nem tudtam hova menni, James meg csak jött.Végül megfogta mindkét kezem, és a falnak nyomott.Ijesztően közel hajolt hozzám, szemeimet lehunytam, de éreztem a leheletét.
-Ugye nem akarod, hogy valami bántódása essen a drága családodnak?Vagy tudod mit...Élvezetesebb ha ők nézik végig, mi mindent csinálok azokkal akik nem fogadnak szót.-a végét már suttogta.Kirázott a hideg, küzdöttem ellene, de sokkal erősebb volt.
-Hmm...vagy még jobb lenne, ha a barátaidat venném célba.Biztosan jó szórakozás lenne végignézned, ahogy...
-Fogd be a pofád!-ordítottam már könnyezve, és utolsó nagy lökésemmel végre eltántorodott, így kiszabadultam.Számat összeszorítva fogtam a fájó csuklómat.Nem szabadott volna így beszélnem vele, de későn jöttem rá.Tenyere nagyot csapott az arcom jobb oldalára, a földre estem.Azt sem tudtam hol vagyok, az arcom égett, ösztönösen cselekedtem, amikor gyorsan arrébb kúsztam.A szemeimet csukva tartottam, fogalmam sem volt mit csinál, ezért inkább védtem a bordáimat, hátha kutyának nézne és belém rúg.
-Kibaszott csitri!Remélem most megtanultad a leckét..-a hangokból ítélve visszaült a helyére, az íróasztal mögé.
Remegve fújtam ki a levegőt, nagyon fájt az arcom, és az esésnél az eddig fájó csuklómat még jobban megütöttem, nem csodálkoznék ha zúzódás lenne.Lassan kinyitottam a szemem, a könnyeimen át alig láttam valamit, imbolyogva álltam fel.Minden testrészem remegett, otthon akartam lenni az ágyamban, és olvasni vagy bármi.Csak ne itt lennék...James felvont szemöldökkel vizslatott, és az asztalon hagyott kis cetlire bökött, amin rajta van a cím.Meg-meg tántorodva léptem oda, és amilyen gyorsan csak tudtam, elvettem a kis lapot, majd a dobozba nyúltam, kihalásztam a kívánt adagot.
-Jó kislány...Ha meg tudom, hogy nem annak viszed azt amit kell, ne akard megtudni mi lesz.-vigyorodott el még utoljára, én meg kiléptem az ajtón és még épp sikerült eljutnom az utca másik oldalához egy kis sikátorba, amikor kitört belőlem a sírás.A hátam a falnak támasztva csúsztam le a földre, és az egyik kezemmel átkarolva a térdeimet sírtam.
Nem tudom meddig ültem ott, de szerintem volt az egy óra.Miután úgy éreztem, kiszáradtak a könnycsatornáim, feltápászkodtam és az arcomat takarva haza siettem.Halkan, nesztelenül léptem be a lakásba, nehogy valaki meghaljon, és lejöjjön.Észrevennék az arcomat, és biztosan kikérdeznének, nem beszélve a zsebemben lapuló "kincsről".Felmentem a lépcsőn, halkan becsuktam a szobám ajtaját, és a fürdőszobába siettem a tükör elé.Pirosra sírt szemek, kissé lilás-piros árnyalatos feldagadt arc jobb oldalon.Mély lélegzetet vettem, és a csuklómat a hideg víz alá raktam.Leöblítettem az arcomat is, majd bekötöztem a kezem, végül amikor úgy éreztem, nem bírom tovább, ledőltem az ágyra és lehunytam a szemem.Szinte egy pillanat alatt elaludtam, de álmomban sem hagyott nyugodni ez az egész...-Elkapott a rendőrség, és lecsuktak, ráadásul egy cellába James-szel.-Folyamatosan felriadtam, emiatt szinte egy percet sem aludtam...

4.rész

Sziasztok.:s
Bocsánat, hogy nem nagyon hoztam részt de a suli meg minden más közbeszólt...De most itt ülök az ágyamon, laptoppal az ölemben, szobám ajtaját bezártam...semmi és senki nem zavarhat:D
Ami a komikat illeti, eddig úgy volt hogy 5 komi, és jön új rész...Nos, nem szeretnék senkit kötelezni a komizásra, ha tetszik akkor megírjátok, ha nem akkor vagy megírjátok (nem harapok) vagy nem.Én ígyis-úgyis hozni fogom a részeket, csak nem sűrűn mert net elvonásom van a suli miatt:) Valószínűleg minden Szombaton hozok részt:)
Nem is húzom tovább az időtöket, jó olvasást!:D
Réka xx

-Hannah!-kiabált anyu.Ijedten rezzentem össze, a hangja visszahozott a valóságba.Teljesen bele voltam merülve a gondolataimba.Felültem, majd lemásztam az ágyról és lementem a nappaliba.Nem csak anyu volt ott, hanem a fiúk is...
-Hannah. A fiúk most mennek, gondoltam szeretnél tőlük elköszönni.-nézett mélyen a szemembe anya.Felhúztam a fél szemöldököm és rámeredtem az ajtó előtt várakozó társaságra.
-Sziasztok.-mondtam tömören, és már kész voltam megfordulni amikor egy aranyos magas hangot hallottam meg.
-Ennyi?-nézett rám Louis.Anyu időközben elment valahova, gondolom a szobájába de nem vagyok benne biztos.Aha!Direkt hagyott itt egyedül.
-Mi mást vártatok?Hogy majd a nyakatokba ugorjak egy nap után, úgy hogy amúgy az elmúlt 2 évben nem is kerestetek?-ültem le a kanapéra, és karba tettem a kezemet.Szórakozottan figyeltem a reakciókat.Zayn a földet pásztázta, míg Niall a kezével játszott.Louis az ablakon kémlelt kifelé, Liam mintha próbált volna valamit mondani, Harry meg nézett.Egyenesen a szemembe.Elkaptam a fejem, nem voltam képes tartani a szemkontaktust.
-Figyelj Han...-kezdett bele Niall, de nem voltam hajlandó végighallgatni, így közbevágtam.
-Nem figyelek, oké?!Nekem ne magyarázkodjatok...Egyszerűen nem akartátok velem tartani a kapcsolatot.Ha erről van szó, jobb ha egyenesen megmondjátok.-álltam fel dühösen. Liam hozzám sétált, és a kezét a vállamra téve átkarolt.
-Ne mondj hülyeségeket Hannah.Mi mindig gondoltunk rád.
-Aha.2 évig gondoltatok rám, majd egy buli miatt találkoztatok velem.Hát, köszönöm.Sokat jelent...-ráztam a fejem megsemmisülten és szomorúan.Én tényleg nagyon sokat gondoltam rájuk, mindennap vártam a hívásukat...Aztán jött apa balesete, és ami addig fontos volt, feladtam.Azóta nem vagyok képes "hinni".Louis előrelépett és megszólalt.
-Figyelj, mi igenis sokat gondoltunk rád!Sokszor beszéltük, hogy el kéne jönni hozzád meglátogatni, vagy akár te is jöhetnél hozzánk.De a turnék, meg minden...És nem akartuk hogy te is részese legyél, mert ez nem csak szórakozásból áll.Gondolj bele, Eleanort mennyien utálják, mert a barátnőm.Az ÉN barátnőm.Te mindannyiunknak nagyon jó barátja vagy. -lehet hogy csak hallucinálok, de a "barát" szónál mintha Harry-re nézett volna.- Sok utálkozást kaptál volna, mi csak meg akartunk védeni.
Miután befejezte a beszédét, halkan meredtem magam elé.Volt valami abban, amit mondott.Hogy csak védeni akartak...De egy telefonhívást nem feltétlenül kell megtudniuk a rajongóknak.Vagy akár egy üzenetet...Nekem elég lett volna ennyi.De ehelyett a TV-ben meg az újságokban, de leginkább az interneten olvastam azokat a kicsit sem érdekes híreket, hogy ma milyen zokni volt Zayn-en...Volt igazság abban amit mondott, de nem az egész, és ennek hangot is adtam.
-És egy üzenet?Az olyan sokba került volna?Vagy egy telefonhívás?Bármi, amiből megtudhattam volna hogy mi van veletek?Ti nem tudjátok milyen érzés az, amikor valakik elhagy téged, aki eddig szerves része volt az életednek...
-Oh, dehogyisnem.-szólalt meg Harry. Rá néztem, és tudtam mire gondol.Sokan örülnének ha olyan dologban lett volna részük Harryvel mint nekem.De én inkább visszaforgattam volna az időt, és "megnemtörténté" tettem volna.
-Könnyebb volt ez így, minthogy egy telefonon keresztül hallgassunk. Nekünk, és neked is nehéz lett volna, egy üzenettel meg még inkább.-Ült le Liam. Remek, minden kétségemet megcáfolták.De én nem voltam hajlandó megbocsátani.Még nem.
-Nem menni akartatok, amúgy?-kezdtem el zavaromban piszkálni a kezem.
-Még pár napig Londonban maradunk...-mosolyodott el Zayn.
-Az jó.-minél előbb meg akartam tőlük szabadulni.Ilyenkor gondolkodom el azon, hogy normális vagyok-e.Más korombeli már rég magához ragasztotta volna a fiúkat, vagy megkötözte volna őket de én nem...Nem, dehogy.Én inkább meg akarok szabadulni tőlük.Talán jobb lenne egy orvoshoz mennem.
-Na húzzál fel átöltözni, mert ma egész nap velünk leszel.-jelentette ki Lou mosolyogva, és konkrétan fellökdösött a lépcső első fokára, majd a kezével mutatta, hogy siessek.
Fent kiválasztottam egy világos pólót, egy rövid farmer sortot és a kék Converse-m.Lementem, a fiúk már indulásra készen vártak. Hirtelen megtorpantam.
-De...Anya azt mondta, nekem szobafogságom van.-csaptam a homlokomra.Liam megállás nélkül mosolygott, el sem tudtam képzelni neki ebben mi olyan nagy öröm.
-Elkértünk.-tolt ki az ajtón.
-Hova megyünk?-kérdeztem, amikor beszálltunk egy nagy fekete kocsiba.
-Mindenfelé.Régen jártunk már itt...-válaszolt Harry.
Miközben utaztunk, a fiúk megállás nélkül röhögtettek, olyan sztorikat meséltek, és úgy hogy szinte már olyan volt mintha jelen lettem volna.Elképesztően sokat nevettem de néha fájt is a tudat, hogy ennyi ideig kimaradtam az életükből.Nagyon sok történetük volt, a koncertekről meg mindenről.Hogy Niall miket csinál, mennyit eszik, hogy Louis mindig megröhögtet mindenkit, és hogy Liam képes volt lehúzni az egyik koncerten Harry farmerét...Itt az egész csapat, még a sofőr is felnevetett.