6.Rész

Sziiasztok:DD
Mivel elég sok szabadidőm volt (haha, apu netelvonást adott...köszönöm.emiatt részleges depresszióba zuhantam, na mindegy.) ezért itt a következő rész!:D Sőt ha nagyon összeszedem magam, még telik a 7.részre is...:D
Az előző részhez nem jött komi:( Több, mint kétszázan nyitották meg, 24 feliratkozó van, de még sincs komment...?Én a rosszat is elfogadom, csak legyen valami visszajelzés!:)
Jó olvasást!Komizással jelezzétek, hogy itt jártatok!:3
                                                                                                                                                                  Réka xx

-Hmmmmmmmm.-nyöszörögtem, és az ép kezemmel kutattam a telefonom után ami megállás nélkül szólt.Végre sikerült elaludnom egy órára...
-Igen?-szóltam bele kissé talán hevesen.
-Hannah?Jól vagy?-kérdezte Louis sértetten, amiért leüvöltöttem a fejét.
-Igen...Bocs, csak most keltem...-néztem meg az órát.Háromnegyed 10 van.
-Mi van veled?Régen mindig te keltél a leghamarabb.-szinte láttam magam előtt, ahogy ráncolja a szemöldökét.
-Ja, régen.-vágtam rá.Egy pillanatig nem szólt semmit sem, majd sóhajtott egyet.
-Még mindig haragszol?-kérdezte bűntudattal a hangjában.
-Nem, dehogy...-sütöttem le a szemem.
-Akkor jó!-könnyebbült meg.-Ma is jössz?A fiúkkal egésznap itthon leszünk, filmezünk meg ilyenek...Tudod, mint régen.
Erre halkan elnevette magát.Biztosan azt hiszi hogy még mérges vagyok rájuk amiért itthagytak, de nem voltam az.Tulajdonképpen örültem, hogy újra itt vannak.Csak sajnos ez nem tart örökké, megint menniük kell majd ide-oda koncertezni...
Mikor felakartam támaszkodni az ágyamban, hirtelen fájdalom hasított a csuklómba.Totál elfelejtettem a "balesetemet", emiatt hangosan felkiáltottam fájdalmamban.
-Mi az? Han, minden oké?-aggodalmaskodott Louis, aki még mindig vonalban volt.
-Igen, csak...Mindegy...ömm...ma nem jó, bocsi.-kerestem kitérőket.Ekkor hallottam meg Zayn hangját.
-Ugyan már.Hétvége van, semmi dolgod sincs, csak lusta vagy átjönni.De érted mehetünk kocsival, tudod ez itt a 21. század...-cukkolt, mire elmosolyodtam.Ezek hülyék...De imádom őket.Viszont ilyen arccal, meg bekötött kézzel hogy mehetnék át?Még el is kell intéznem a "dolgom"...Lehetetlen, hogy így lássanak.
-De nem megy, bocs...Komolyan..-motyogtam halkan, de egy csepp meggyőzöttség sem volt a hangomban.Persze ezt "minden látok és mindit tudok" Liam észre is vette.Itt esett le, hogy nyilván ki vagyok hangosítva.
-Han.Tudjuk, hogy nincsen semmi dolgod.És mi tényleg nagyon szeretnénk bepótolni azt a pár évet...Hidd el.-mondta komolyan, mire egy hatalmas gombócot éreztem a torkomban és éreztem, hogy a szemem könnybe lábad.Miattam csinálják ezt...Hogy ne érezzem magam rosszul...Törődnek velem..
-Én...Oké, de lehetne délután?Nem kell értem jönni, majd elbuszozok.-törtem meg.
-Erre nem jár busz.-szólt bele Harry is.
-Akkor majd leszállok a legközelebbi megállóban, és sétálok.Sosem árt...-próbálkoztam.Még egy ideig vitatkoztunk, hogy mégis hogyan jutok el hozzájuk, végül én győzedelmeskedtem, és mehetek a busz-séta variációval, amit tényleg nem bántam.
Délben végre kikeltem az ágyamból, és a fürdőszobámba botorkáltam.Kissé féltem belenézni a tükörbe, nem akartam magam látni.De valahogy sikerült, így felnéztem.Na, amit láttam az nem volt valami szép látvány.Eddig sem valltam magam szépnek, ez van.De így...Ha ezt nem tünteti el egy halom smink, akkor nem tudom mit csinálok.Valószínűleg raktározok kaját, és soha többet nem lépek ki a szobámból, amíg el nem múlik.
Vettem egy mély lélegzetet, egy adag bátorságot, meg a sminkeimet, és egy csodára készültem.Ha nem is teljesen, legalább valamennyire el akartam tüntetni a bizonyítékot.
Fél óra után végeztem is, és meg voltam magammal elégedve.Most nem úgy néztem ki, mint akit félholtra vertek, hanem úgy, mint aki megfázott, vagy egy kicsit beütötte az arcát...Nem tökéletes, de jobb.Egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre, majd kimentem, felöltöztem, fogtam a "cuccot" meg a kis cetlit, és amilyen sunyin csak tudtam, kimentem a házból.Anyunak nem tudnám beadni, hogy csak elestem, és bevertem a csuklóm meg a fejem...Túlságosan ismer.
Miután "leadtam amit le kellett adnom" a buszmegálló felé vettem az irányt.