Bocsánat a több mint két hetes késés miatt, de sajnos csak így volt időm...Inkább nem részletezném, nem szívesen húzom az időt.:D
Itt a rész, hosszabb mint az előzőek, ezt vegyétek egyfajta "ajéndékként".De ez a rész nem olyan mint a többi.Egyrészt azért lett ilyen hosszú, hogy kárpotoljalak titeket, másrészt meg ebben beleláthattok a "kulisszák mögé", vagyis Hannah életébe.Hogy miken ment keresztül a srácok nélkül.Így könnyebb lesz majd a későbbiekben megérteni a dolgokat.:))
Jó olvasást!
Réka:) xx
A nevemmel ellátott Starbuck pohárral ücsörögtem egy padon, és vártam hogy a fiúk megvegyék a szükséges kaja adagot ma estére.Úgy tervezték, hogy elnéznek a még mindig meg lévő One Direction házba, London külvárosában.Meghívtak, de nemet mondtam, bár Louis ezt nem igazán tudja felfogni, megállás nélkül hisztizik hogy menjek velük.De nekem komolyan semmi kedvem sincs telezabálni magam mindenféle fura kajával, meg addig inni amíg tudathasadásom nem lesz.Na és akkor még ne beszéljünk a Harry és köztem lévő enyhe feszültségtől...Nem, érezzék jól magukat együtt, nem kellek én oda.Ha eddig kibírták nélkülem, ne próbálják meg be etetni hogy ma este mindenképp kellek.
Miközben a telefonommal játszottam, észrevettem hogy árnyék vetődik a kezemre.Kérdőn felnéztem, azt hittem végre visszaértek a fiúk, de nem.Hunyorítottam a nap miatt, de végül csak felismertem az arcot, és bár kedvem lett volna menekülni, nem tudtam.Elvigyorodott, amikor tudatosult benne hogy ráismertem, és leült mellém.
-Tudod, szivi, nem szép dolog szó nélkül ott hagyni minket.-kezdett bele mély "mindjártmegöllek" hangján.Ki nem álhattam ezt az alakot.
-Ma este meló van...-folytatta, mire megállt a szívem egy pillanatra.Régebben kicsit bele keveredtem ebbe-abba, de azt hittem már "lezártuk" ezt a korszakot.Legalábbis örültem volna neki.
-Már mondtam, hogy kiszállok.-vettem egy mély lélegzetet és próbáltam visszanyerni az önuralmam.
-Ez nem így megy.Nem te döntesz.-váltott át fenyegető stílusba.-Majd mi, a nagyok, eldöntjük mikor szállsz ki.Nem úgy van kislány, ahogy te akarod.
Fel akartam állni, de a csuklómnál fogva visszarángatott.Bár nagyon fájt, nem keltettünk nagyobb feltűnést.Körülöttünk a kisgyerekek rohangáltak, öregek sétáltattak kutyát...Itt nem bánthat.
-Eressz!-sziszegtem az összeszorított fogaim közül, és rángattam a kezem.Gonoszan elnevette magát.
-Nyugalom, baby.-vigyorodott el.
-Gondolom nem örülnétek, ha a rendőrség kapna egy kis segítséget innen-onnan...-Húztam elő az aduászomat.Vagyis szerintem aduászt.Sajnos nem volt az, először dühösen rám nézett majd újabb magabiztos tekintettel köpte a szavakat.
-Te is nyakig benne vagy.Ha egy szót is szólsz bárkinek, te is ott végzed ahol mi, ezt ne felejtsd el!-morogta halkan, éppen emiatt fenyegetően.Az órájára nézett, majd felállt.Ekkor láttam meg a háttérben Harryéket, akik összeráncolt szemöldökkel méregettek minket, és mintha gyorsabban közelítettek volna.Nyilván észrevette őket az előttem ácsorgó tetovált hústorony is, mert visszafordult hozzám és halkan eltátogta a szavakat:
-Ma este.Ha nem jössz, búcsúzz el anyádtól.
Ezzel elsétált.
Enyhén remegtem a szavai hallatán.Nem tudtam elhinni...Egyáltalán honnan tudja, hogy lakok?Mondjuk, ez egy hülye kérdés.Ezer olyan ismerőse van, akik ezt egy pillanat alatt kikeresik.
-Ez meg ki volt?-ért hozzám Niall elsőként.Hirtelen visszatértem a valóságba, és a riadalmamat palástolva néztem rájuk.Nem szabad, hogy megtudják...
-Szerintem ez Harry volt a jövőből.-célozgatott Liam arra, hogy Harry egyre több mindent varrat magára.Hazz válaszul beleboxolt egyet Liam vállába, aki erre elnevette magát.
Már kezdett alábbhagyni a pánikom, nem akartam hogy észrevegyék, mennyire megijedtem.
-Most, hogy rájöttünk, ez nem Harry volt a jövőből...Elmondanád hogy ki volt?-nézett rám Zayn gyanakvóan.Gondolom fura neki, hogy ilyen benga állatokkal lát.Régebben sosem barátkoztam senkivel, aki egy kicsit is "ilyen".Mindig időben mentem haza, színötös tanuló voltam, mindenkinek szótfogadtam.Én voltam a "jókislány", míg el nem mentek a fiúk, és apa meg nem halt.Ott gyökerestől az ellentéte lettem a régi önmagamnak, és hogy őszinte legyek, nem is bánom.
-Nem fontos.-legyintettem.Már hogyne lenne fontos.De ha megtudják, ki volt ez és mit akar, valószínűleg rohannak a rendőrségre.Zayn pár pillanatig csendben meredt rám, majd bólintott.
-Na?Megyünk valamerre, vagy csak állunk?-ugráltam, elterelve a figyelmüket.Ragyogó mosolyt erőltettem magamra, és elindultam a parkban, a fiúk meg utánam jöttek.Egy idő után meghallottam a nevetésüket, és Louis hülyeségeit, ezért megkönnyebbültem.Legalább nem kérdezősködnek.
-
-Naaaaa, Hannah.Maradj már.Légysziiiiii-ugrált körbe Louis, mire egy egyszerű mozdulattal mellkason böktem.Erre elvesztette az egyensúlyát, és a földön landolt.Jól kinevettem, majd a fogashoz sétáltam, és le emeltem a kabátomat.
-Bocs, de nem lehet.
-Miért is nem?Anyád szeret minket, biztosan elenged.-sétált le Harry a lépcsőn kissé kócos a hajjal.A fenébe, de jól néz ki.Oké, nyugi Hannah.El ne ájulj.
-Nem anya miatt megyek, hanem mert szeretnék!-dobbantottam egyet a lábammal, merthogy ne ők döntsék el, hogy mit akarok.Erre Niall szomorkás arccal fordult ki a konyhából.
-Már nem is szeretsz minket?-görbült le a szája, mire azonnal megsajnáltam.Bár magamnak is alig vallottam be, de eszméletlenül hiányoztak.És talán Niall hiányzott a legjobban.Igen, Harry-t szeretem, de akkor is.Niall mindig ott volt nekem, segített, felvidított, amikor pofátlan Harrynek egoista kitörése volt.Ha van "igaz barátom", kétségkívűl Niall az.
-Dehogyisnem, Nialler!-ugrottam a nyakába megerősítésképpen.Erre nevetve visszaölelt.
Legalább 4 percig lógtam a nyakában, majd szeretethiányom kielégítése után végre le tudott vakarni magáról.
-Mennem kell...-jelentettem be enyhe csalódással a hangomban.Talán, ha nem lennék megfenyegetve, maradtam volna.De így...
Liam megértően bólintott, majd felajánlotta hogy hazavisz.Elfogadtam, majd elköszöntem a többiektől, és kisétáltam az ajtón a kocsihoz.
-Hannah!!!Holnap hívuuuuunk!-kiabálta utánam Louis, mire elnevettem magam és intettem, hogy oké.
Fél óra alatt haza is dobott Liam, megköszöntem neki, majd kiszálltam.Megvártam amíg kihajt az utcánkból, hogy biztosan ne lásson.Ekkor ahelyett, hogy a házunkba mentem volna be, sarkon fordultam és a gondolataimba merülve célba vettem az egykori "törzshelyemet".
A klubban sokan voltak.Pár ismerős arc köszönt, én meg az emberek közt tolakodva mentem a bulizóhely hátsó részébe, a raktárakhoz.Megálltam egy nagy fekete "Főnök" felirattal elátott ajtó előtt, és mély levegőt véve bekopogtam.Kihallatszott egy "gyere!" kiabálás, mire benyitottam a nagyon sötét helyre, ahol cigiszag és füst uralkodott.Egy ideig mozdulatlanul álltam, hagytam hogy a tüdőm hozzászokjon a kevéske levegőhöz, a szemem meg a sötétséghez.
-Hannah!De jó téged újra látni.Már azt hittem, soha nem látlak viszont.De hála Craig-nek, aki észrevett téged a parkban.-nevetett jóízűen a nagy teletetovált ember, James.Ilyesztően nagy izmai voltak, fél kézzel lever bárkit.Nem hiába félnek tőle az emberek, de engem valahogy nem félemlített meg.Inkább undorodtam tőle.
-Hát, tessék, itt vagyok.Mit akarsz?-kérdeztem dühösen.James-t nem hatotta meg a minikitörésem, ráérősen szívta a ciggarettáját, és iszogatott az asztalon lévő kis feles pohárból.
-Nos, cica.Lenne egy-két elintézni valód...-mutatott a sarokban álló kis dobozra.Odaléptem, és belenéztem.Sejtettem....Drog.
-Nem.-hátráltam riadtan.Mégegyszer nem vesznek rá!Biztos, hogy nem fogom szállítgatni a "termékeiket".
-Hannah, mi nem ismerjük azt, hogy "Nem".Jobb, ha ezt tudod.Most pedig vedd fel az adagot kislány, itt a cím...-firkantotta le egy papírra az említett utca, és ház számát, ahova nekem elvileg el kéne mennem és átadni ezeket a szarokat.
-Egyszer megtettem, másodszor nem fogom!-tettem fel a kezemet védekező stílusban.James kezdett bedühödni, mert egy nagyot csapott az asztalra, ezután felállt, és közeledett felém.Fogalmam sem volt, merre mehetnék, csak hátráltam amíg a falnak nem ütköztem.Ekkor már nem tudtam hova menni, James meg csak jött.Végül megfogta mindkét kezem, és a falnak nyomott.Ijesztően közel hajolt hozzám, szemeimet lehunytam, de éreztem a leheletét.
-Ugye nem akarod, hogy valami bántódása essen a drága családodnak?Vagy tudod mit...Élvezetesebb ha ők nézik végig, mi mindent csinálok azokkal akik nem fogadnak szót.-a végét már suttogta.Kirázott a hideg, küzdöttem ellene, de sokkal erősebb volt.
-Hmm...vagy még jobb lenne, ha a barátaidat venném célba.Biztosan jó szórakozás lenne végignézned, ahogy...
-Fogd be a pofád!-ordítottam már könnyezve, és utolsó nagy lökésemmel végre eltántorodott, így kiszabadultam.Számat összeszorítva fogtam a fájó csuklómat.Nem szabadott volna így beszélnem vele, de későn jöttem rá.Tenyere nagyot csapott az arcom jobb oldalára, a földre estem.Azt sem tudtam hol vagyok, az arcom égett, ösztönösen cselekedtem, amikor gyorsan arrébb kúsztam.A szemeimet csukva tartottam, fogalmam sem volt mit csinál, ezért inkább védtem a bordáimat, hátha kutyának nézne és belém rúg.
-Kibaszott csitri!Remélem most megtanultad a leckét..-a hangokból ítélve visszaült a helyére, az íróasztal mögé.
Remegve fújtam ki a levegőt, nagyon fájt az arcom, és az esésnél az eddig fájó csuklómat még jobban megütöttem, nem csodálkoznék ha zúzódás lenne.Lassan kinyitottam a szemem, a könnyeimen át alig láttam valamit, imbolyogva álltam fel.Minden testrészem remegett, otthon akartam lenni az ágyamban, és olvasni vagy bármi.Csak ne itt lennék...James felvont szemöldökkel vizslatott, és az asztalon hagyott kis cetlire bökött, amin rajta van a cím.Meg-meg tántorodva léptem oda, és amilyen gyorsan csak tudtam, elvettem a kis lapot, majd a dobozba nyúltam, kihalásztam a kívánt adagot.
-Jó kislány...Ha meg tudom, hogy nem annak viszed azt amit kell, ne akard megtudni mi lesz.-vigyorodott el még utoljára, én meg kiléptem az ajtón és még épp sikerült eljutnom az utca másik oldalához egy kis sikátorba, amikor kitört belőlem a sírás.A hátam a falnak támasztva csúsztam le a földre, és az egyik kezemmel átkarolva a térdeimet sírtam.
Nem tudom meddig ültem ott, de szerintem volt az egy óra.Miután úgy éreztem, kiszáradtak a könnycsatornáim, feltápászkodtam és az arcomat takarva haza siettem.Halkan, nesztelenül léptem be a lakásba, nehogy valaki meghaljon, és lejöjjön.Észrevennék az arcomat, és biztosan kikérdeznének, nem beszélve a zsebemben lapuló "kincsről".Felmentem a lépcsőn, halkan becsuktam a szobám ajtaját, és a fürdőszobába siettem a tükör elé.Pirosra sírt szemek, kissé lilás-piros árnyalatos feldagadt arc jobb oldalon.Mély lélegzetet vettem, és a csuklómat a hideg víz alá raktam.Leöblítettem az arcomat is, majd bekötöztem a kezem, végül amikor úgy éreztem, nem bírom tovább, ledőltem az ágyra és lehunytam a szemem.Szinte egy pillanat alatt elaludtam, de álmomban sem hagyott nyugodni ez az egész...-Elkapott a rendőrség, és lecsuktak, ráadásul egy cellába James-szel.-Folyamatosan felriadtam, emiatt szinte egy percet sem aludtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése